my little blog

Ezt is megéltük, és nagyon úgy tűnik, hogy lassan túlélni is sikerül, mármint az első hétfőt az évben, amit sajns még elég sok fog követni, amiből elég sok munkanap is lesz.

Visszatéve még kicsit az újévre, ugye ilyenkor szokás mindenféle fogadalmakat tenni. Én is szoktam természetesen ilyesmikkel próbálkozni, kissebb-nagyonn sikerrel, na jó inkább kissebb:-) Szóval idén szakítottam a hagyoményokkal és EU konformmá igyekszem tenni magam ezen a téren, vagyis kizárólag újévi ajánlásokat ls irányelveket fogalmazok meg magam fele az újévre, úgymint:

- Lehetőség szerint mintegy 15-20 %-al kellene csökkentem a testsúlyom mértékét(az erre vonatkozó egyezménytermészetesen még nem került elfogadásra, továbbá erre rá nem szoruló egyénektől testsúlykvóta vásárolható), a vállalás a 2020-as évig bezáróan vonatkozik

- A fentihez hasonló módon mintegy 50%-al lenne illdomos csökkenteni a szervezetbe bevitt nikotin mennyiségét

- Legalább 50%-al nagyobb boldogságszint elérése (ami több tényezőből adódhat össze, úgymint, legalább 25 %-al növelt barátnőmennyiség, legalább 10%-al növelt jövedelemszínvonal, legalább 10%-al jobb munkahelyi környezet, legalább 10%-al több barátokkal töltött idő stb....)

- Továbbá illdomos lene a blogspotok számát az elkövetkező évben mintegy 1-1,5 %-al növelni:-)

Boldogabb Új Évet mindenkinek!!!

Mert, hogy azért ilyet is tud néha néha mutatni magáról a mi kis szeretve gyűlölt, vagy gyűlölve szeretett kis fővárosunk. Így ünnepek tájékán igyekszik ünnepi fénybe borulni, hogy ezzel is elrejtse kicsit sötétebb oldalait, így legalább ilyenkor büszkén mutathatjuk a hazánkba tévedt idegeneknek illetve a fővárosunkba tévedt honfitársainknak, hogy ugye-ugye micsoda szép város a mi Budapestünk.

Már "javában" benne járunk a decemberben. így kedvenc bevásárlóközpontjaink, hipermarketjeink rég karácsonyi lázban égnek, természetesen azt sugallva mindenki felé, hogy költs minél többet Karácsonyra! Hisz így tudod bizonyítani szeretteidnek, hogy mennyire nagyon szereted őket...Szerencsére azért nincs igazuk, a szeretetet még nem pénzben mérik.

A másik hangulatnövelő dolog a karácsonyi dalok állandó játszása mindenhol. Tavaly már nagyon elegem volt például abból, hogy beléptem egy fogyasztói palotába és 10 percen belül biztos megszólalt hogy " Last Christmas I gave you my heart...", na idén szerencsére ezt még nem hallottam:-) De csak úgy megemlékezésképp íme:

Jaj szegény blogom, nagyon elhanyagolódtál mostanában...Nem törődött veled a kisgazdád. Pedig hát nem ezt érdemelted volna, csak valahogy így alakult, lustaságból, hanyagságból, " ámostnincskedvemsemmitírnimajdmáskor" típusú gondolatoktól. Most is csak ezzel a pár sorocskával frissítek, a továbbiak meg majd a közeljövőben valamikor...

Szokás szerint ismét sikerült hosszú szünetet tartanom blogolás helyett, de most mondhatni igazoltan voltam távol. Ugyanis az elmúlt hetem leginkább a tanulás(tanulgatás) jegyében telt el egy munkahelyi vizsga miatt. Ennek köszönhetően az állami mellett immár vasutas szinten is felsőfokúnak érezhetem magam:-) Ezen kívül hétvégén hazautaztam, ami szintén felmentő tényező a blogolás alól, hisz odahaza nincs internetelérésem. Van viszont egy unokaöcsém, akivel ilyenkor mindig játszani kell és mivel ő most épp örökmozgó korban van, nem képes elfáradni. Nem úgy én, szóval nem éppen pihentető elfoglaltság. Ja igen, meg persze nem túl hízelgő kritika az állóképességemre nézve, hogy egy 6 éves jobban bírja az iramot, mint én:-)

Jó híreke bukkantam a minap a sajtóban, mégpedig arra, hogy be fogják vonni az egy- és kétforintos érméket. Mivel én nem nagyon rajongok e címletekért ez a hír határozotan feldob. Bár be kell vallanom, én már megkezdem ezen érmék önhatalmú kihívását, egy szép nagy dobozba gyűjtöm őket azzal, hogy majd egyszer eljótékonykodom. Ennek a döntésnek köszönhetően túl sokáig már nem várhatok, mivel a végén még megszűnik érvényes pénznek lenni.

 Hétvégén volt a Critical Mass, amin sajnos most nem tudtam résztvenni, mivel épp otthon játszadoztam kedvenc unokaöcsémmel. Viszont határozottan támogatom azért a kerékpáros közlekedést, meg egyébként is illenék oda, ugyanis szeretek kritizálni és a tömegem sem elhanyagolható:-) Viccet félretéve tényleg jó dolog a kerékpározás népszerűsítése, kicsi árnyoldala a dolognak, hogy szép fővárosunkon nem látszik igazán, hogy masszívan elkötelezte volna magát a kerékpáros közlekedés irányában. Bár látszik némi fejlődés, mostanában már nem csak sárga festék és ecset segítségével építik a kerékpárutakat, néha már a színe is más, mint a járda. Ez persze a gyalogosokat nem igazán zavarja, bár az nem az ő hibájuk, hogy még mindíg a járdából spórolják le a bicikliutat, csakhogy egyik félnek se legyen igazán jó. Ja igen, Kossuth tér, kordon. Nem, nem politizálni akarok, csak egy kicsikét zavar, hogy pont úgy kell azt a kordont lerakni, hogy elfoglalja a fél bicikliutat...

Elmúlt hétvégén pedig mozdonyverseny volt, mégpedig a Vasúttörténeti parkban, mivel egy barátnőmmel nekem is volt szerencsém részt venni a rendezvény egyik napján, előbb-utóbb néhány fotóval is meg fogok emlékezni róla itt a blogon, hogy mikor az igazából csak és kizárólaga lustaságomon múlik:-) Egyébként nagyon jó kis rendezvény volt, bánhatja aki nem volt ott, bár meg kell jegyeznem, mivel vasútról van szó, kissé elfogult vagyok. Persze azért nem tarrtok vissza senit attól, hogy elmenjen a füstibe, sőt inkább bíztatnék rá mindenkit, mozdonyverseny nélkül is érdemes kilátogatni oda.

Ja igen, szakállasodom! Na nem tudom ez mennyire tartozik ide, de mivel az én blogom, miért ne írhatnám le. Szóval mivel többen észrevételezték borostás arcomon, hogy milyen jól álna nekema körszakáll gondoltam kipróbálom. Mivel az eredmény még többek tetszését elnyerte, meg is hagytam hosszabb távra. Szóval ezennel elmondhatom, hogy beléptem a szakállasok klubjába:-)

Ezena hétvégén repülőnapjáról volt hírös Kecskemét, ahol nekem is volt szerencsém jelen lenni, erről látható itt néhány kép. (Csak így zárójelben egy kis negatívum: a vonattal érkezők számára nem fért bele a belépő árában a reptéri buszjárat, arra külön fizetni kellett. Az autóval érkezők szerencsésebbek voltak, nekik ingyenesen járt a busz a parkolótól. Hiába, nálunk így támogatják a tömegközlekedést)

Még gyerekfejjel voltam az első kecskeméti repülőnapon, és most úgy gondoltam éppen ideje, hogy újra megtapasztaljam milyen érzés ha a közelemben döbörögnek a sugárhajtóművek. Hát mit mondjak eléggé dobhártyarezgető érzés ahogy egy MIG-29-es begyújtja az utánégetőt:-) Szóva a repülőnap nem okozott csalódást, sőt mondhatnám élvezetes volt és szerencsére az időjárás is kedvezően alakult, elkerülte az eső a légteret. 

Nyitókép nemzeti zászlóval	MIG-29 a tömeg előtt
Gripen a tömeg előtt	Gripen a földön-a marslakók is magyarok:-)
F-16 amikor szelíden néz	Megszeliditett viharmadár (Tornado)
MI-24 teljes harci díszben	Lódarázs hátulnézetből
Török csillagok az égen	Harrier a földön
Patrouille de France…	…és amit művelnek…
…pók az égen	Szívéjes üdvözlet mindek kedves olvasómnak!

A minap volt részem átélni egy tizenöt éves évfordulót, tizenöt éve léptem(tük) át uróljaára az általános iskola kapuit. Tizenöt év azért nem kis idő, rengeteg minen történt ennyi idő alatt, a világgal is velem is. A világ annyira nem témája a blogomnak, úgyhogy inkább magammal törődnék. Ez a tizenöt év azt is jelenti, hogy lassan a 3 X-be lépek, ennek annyira azért nem örülök.

Azóta több iskola is volt aminek elhagyhattam "utoljára" a kapuját, középiskola, főiskola, egyetem. Valahol már több találkozónk is volt régi osztálytársakkal, valahol egysem, valakivel találkozó nélkül is gyakran találkozunk, valakivel azóta sem találkoztunk. Általános isoklából ez volt az első igazi osztálytalálkozónk(ezúton is köszönet a szervezőknek érte!) tizenöt év után. Sokat gondolkoztam előtte, hogy elmenjek-e egyáltalán és végülis arra jutottam, hogy igen elmegyek. Odavonzott a kíváncsiság, hisz nem egy ember volt akit már tizenöt éve nem láttam, nem tudtam róla semmit, hisz az évek során messzire sodort az élet tőlök. Sokat gondolkoztam az általános iskolás éveimről is, és érdekes módon azt kellett megállapítanom, hogy nem túl sok mindenre emlékszem belőlük. Ezen azért egy kicsit meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent lehet felejteni. De ez a találkozó egy kicsit felidézett rég elfeledett emlékeket is, amik kicsit mélyebbre kerültek az emlékezetemben. Végülis az emlékezet is csak olyan, mint egy régi kopott magnószalag, amin már csak nagyon "recsegve" hallani a hangot. Kell valaki aki tudja a szöveget és segít felidézni mi is lehet a szalagon.

Végülis jó döntés volt résztvenni a találkozón, csak kár, hogy voltak többen akik nem így döntötek. Ennélfogva kicsit hiányos volt az osztálylétszám, nem jelenthette a hetes, hogy senki sem hiányzik.

Esedékes lenne még egy találkozó a nyárra egy kollégiumból, oda viszont nem megyek el. Ahhoz a helyhez több rossz emlék fűz, mint jó, azokat nem szeretném felidézni. Ott majd én leszek a hiányzók névsorában...

Mint sodró örvény a patak vizét

Úgy forgatja a sors életünk kerekét

De mindig csak előre, visszafele soha

Így már csak bánhatod, miért voltál ostoba

Csak forog a kerék, nem áll meg soha

Hiába érzed úgy, hogy sorsod mostoha

Visszafognád néha, hogy ne forogjon tova

Hogy örökre megmaradjon egy pillanat mosolya

Vissza is forgatnád, hogy újra élj egy percet

De az idő szava ilyet nem engedhet

Bárhogy is szeretnéd, már késő hiába

Örökre ott marad a kerék nyomában

Csak forog a kerék követve az utat

A sors szeszélyes keze bármerre is mutat

Talán megtalálja végül a helyes irányt

És nem figyeled többé a keréknek nyomát

Onnan jutott eszembe a falevél mint cím, hogy ma a Margitszigeten járván rengeteg lehullot és hulló falevélbe ütköztem. Szegény kis levélkék idő előtt életük végére értek.

Miből is áll egy falevél élete? A tavasz közeledtével rügybe borulnak a fák, hogy virágoknak adjanak életet, de ezek a virágok, mint röpke fellángolás, hamar elmúlnak átadva helyüket a leveleknek,hogy zöldjükkel uralják a fát. Egy röpke fellángolás után tartósságot hozzanak az életbe. Nem a születést szimbolizálják, nem a felángolást, hanem az életet, a tartósságot. De persze egy falevél is csak akkor él sokáig, ha megfelelő törődést kap. Napfényt, esőt, kellemes hőmérsékletet. Vannak olyanok is amik árthatnak neki egy erős szélvihar, egy hirtelen jött jégverés és máris vége az életének, oda az élete a tartóssága minden amit szimbolizál. Vagy meghalhat szép lassan is, ősszel levélhullás idején. De ekkor még egyszer megmutatja szépségét az őszi színpompával. Mutatva, hogy milyen szép élete volt és ne búsuljunk az elmúláson, hisz ez az élet rendje, örök körforgása.

To boldly go where no man has gone before.

https://www.youtube.com/watch?v=ZUmO-ELaR_o

Where My Heart Will Take Me - Enterprise Adaptation

It's been a long road, getting from there to here.
It's been a long time, but my time is finally near.
And I will see my dream come alive at last. I will touch the sky.
And they're not gonna hold me down no more, no they're not gonna change my mind.

Elsősorban leszögezném, én nem rajongok annyira ezért a jó kis meleg időért! Nem arról van szó, hogy ne szeretném a nyarat, szeretem akkor amikor "normális" nyári időjrás van, ami nálam olyan 27-32 fok körüli őmérsékletet jelent. A 40 fok már annyira nem jön be, főleg ha azt nézzük, hogy ez a 40 fok körüli érték árnyékban mérhető, tehát egy jó kis napos területen, ami még ráadásul szépen le is van betonozva (esetleg aszfaltozva) úgy cirka 4-5 fokkal biztos melegebb van. Ráadásul Budapest egy elég nagy város ahol szép számmal találhatóak légkondícionáló berendezések is, ami ugyebár úgy működik, hogy a bent lévő meleget jól kivezeti a környezetbe, még egy kis plusszt hozzáadva az amúgy sem túl hideg levegőhőmérséklethez.

És ez a meleg eléggé kihat a közérzetemre, kicsikét kiszívja belőlem az energiát meg az életkedvet. Ennek betudtahóan hagyagoltam is kissé szegény kis blogomat mostanában. Most viszont már annyira elhanyagolt, hogy kellett egy kicsit törődni vele. Meg persze amúgy is hidegfront van, ami egyből komoly hőmérsékletcsökkenést is okozott:-)

Szerencsére gondolnak az emberekre hőség idején, és kapunk jó kis zacskósvizet, aminek a helyes használata az én értelmezésemben: 1. kibontani a zsacskót klasszikus módon a csücsök leharapásával, 2. a zacskó teljes (kb fél litert kitevő) tartalmának magamra öntése. Ami tökéletesen hatásos is mintegy 10 percen keresztül.

Nos ennyit a hőségről...

Globális felmelegedés, üvegházhatás, ózonlyuk…naponta hallhatjuk, olvassuk ezeket a szavakat mindenféle médiákban. Hol arról hallunk, hogy ezeket mind mi okozzuk a környezetünk túlzott kihasználásával, hol arról, hogy ezek teljesen természetes folyamatok és X ezer évente megtörténnek. Én inkább arrafele hajlok, hogy az előbbi megközelítés az igazabb, hisz nem igazán bánunk kesztyűs kézzel szegény kis Földünkkel. Mióta az ember kivált az állatvilágból, hogy értelmes lénnyé legyen azóta használja ki környezetét. Persze ez elég sokáig nem volt probléma, kevesen voltunk, nem voltak gépeink, csak kevés kárt okozhattunk, amit még elviselt a bolygó és begyógyította saját sebeit. Aztán jött egy ipari forradalom, ami nem csak az ipart, hanem a környezetpusztítást is sikerrel forradalmasította. A gyárkémények füstje tette „kellemessé” a levegőt, a füst létrehozásához pedig bányákkal szaggattuk fel a bolygó testét. Nem kíméltük persze a vizeinket sem, hisz arra sincs semmi szükség az élethez, amit nem sikerült füst formájában a levegőben engedni azt a folyónkban engedtük. Ha esetleg erre sem volt lehetőség simán kidobtuk az erőszélre. Már persze ha meghagytuk az erdőt, hisz arra is égető szükségünk volt, esélyt sem akartunk adni a Földnek, hogy friss levegőt termeljen a kéményfüst helyett. Aztán ahogy tovább fejlődött a technológia természetesen egyre jobbak lettünk a környezetszennyezésben is, nem elégedtünk meg a sima füsttel, mindenféle egyéb gázokkal is dúsítottuk a levegőnket, kitaláltuk a műanyagot is, hogy az átlagember is könnyedén szennyezhessen, majd felrobbantottunk néhány atombombát is, mivel úgy gondoltuk túl csekélyke nekünk a természetes háttérsugárzás. De az atomenergia azért végre egy kis pozitívumot is hozott mikor békés célokra is elkezdtük használni, persze azért ez sem tökéletes, évezredekig feleződhet a kiégett kazetta a hegyek gyomrában, de hát ez legyen az utódaink problémája.

Aztán a világ szerencsésebbik fele észbekapott, hogy nem nagyon mehet így tovább. Így hát lepasszolták a hulladékukat kevésbé szerencsés partnereik fele, hadd fuldokoljanak ott is benne egy kicsit, ha már ők nem tudnak annyi sajátot termelni maguknak. Szépen lassan egy jó nagy szemétdombbá varázsoljuk a Földet, mintha mi nem is itt élnénk, vagy lehet, hogy ennyire szeretünk szemétdombon élni?

Lassan lassan azért rádöbbenünk, hogy nem mehet ez így tovább, hisz csak ez az egy Földünk van és nem ártana ha egy kicsit jobban vigyáznánk rá. Persze ez még csak szóban megy a felelősöknek, még kell egy kis idő, hogy tettek legyenek belőle. Persze azért mi egyszerű földi halandók is tehetünk valamit környezetünk védelmébe. Csak egy kis odafigyelés kérdése, lekapcsolhatjuk a lámpát ha nem kell, esetleg használhatunk energiatakarékos világítótestet, kikapcsolhatjuk a számítógépet, ha nem használjuk. Csak egy kis odafigyelés és máris nem dobjuk a műagyag palackot a kukában, hanem szelektíven gyűjtjük, már persze ha van rá lehetőség. Apró dolgok, de ha sokan így csináljuk nagy dolgokká válhatnak, és talán unokáink már egy tisztább bolygón élhetnek. Hisz ne feledjük, a Földet nem apáinktól kaptuk örökül, hanem unokáinktól kaptuk kölcsönbe.

Íme egy teljesen céltalan bejegyzés, olyan régen volt már ilyen. Csak ülök a számítógép előtt, interneten böngészgetve és kihasználva az internet nyújototta előnyöket egy baráttal(vagy inkább barátnővel a pontosság kedvéért) beszélgetve. Jól esik egy kis lazítás a hét első munkanapja után, amikor több napos távollét után a nyakába szakad a munka az embernek. Így munkanap után és munkanap előtt. A nem éppen hűvösnek nevezhető szobában a buzgón dolgozó ventillátor által keltett szellő lágyan cirógatja a bőröm, apró kis felfrissülést nyújva a napi hőség után. Jó ez a kis este, egy kis nyugalom, egy barátnő társasága, mi kell ennél több?

Kacérkodom egy hideg sörrel...de azt nem lehet, holnap még munka, talán egy szál cigi még elalvás előtt...

Nos jó éjszakát mindek kedves olvasómnak!

Szombathely szép álomás...Mind fizikai valójában, mind az életem folyamán.

"Tudom, hogy nem felejtem mennyit jártam itt, tudom, hogy nem felejtem menyit vártam itt."

Itt töltöttem el életem egyik legszebb korszakát, a középiskolás éveket a Savaria Szakközépiskola alma mater-ében. Mostanság viszont csak nagy ritkán sikerül eljutnom ide, akkor is leginkább csak munkaügyben, úgyhogy nem sok jut nekem ilyenkor a városból. De azért ilyenkor mindig megrohanak a régi emlékek a városról, az iskoláról, a kollégium(ok)-ról, a régi barátokról. 

Ha már iskola, íme egy kép róla, hogy hol is koptattam a padokat négy eszetendeig.

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
 Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
 Sírig tartó nagy versenyfutás.
 Keresni mindig a jót, a szépet,
 S meg nem találni, - ez az élet."
                              (Madách)

 Szemben az iskolával terül el a Pelikán park, sajnos fotóm nincs róla, de mindenképpen szeretnék megemlékezni róla is egy idézettel:

"és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya"

(Radnóti)

 És ott Fő tér, a "Csótó", a Savaria mozi, a "Május 1." vagy a Haladás pálya... és még sorolhatnám napestig hova főzőnek további szép emlékeim.

Ezt jelenti nekem ma Szombathely, a régi szép diákévek emlékeit, jóbbakat, rosszabbakat. De mint tudjuk az emlékek idővel megszépülnek és mindíg csak a jókra emlékezünk...és mindíg visszahúz a szívünk.

Szombathely szép állomás!

 47°23' N 16°57' E

Ahol a kultúra lakik...(Művelődési ház).	Ha végigmegyek a családi főutcán...
A Szent Márton park..	...és a Szent Márton templom
..és mégegyszer	"Isten hozott nálam öcsém, ez a Való Világ"
A vasút felé félúton..	Érkezik a vonat a főpályaudvarra:-)
	Tájkép vonatra várva...