Globális felmelegedés, üvegházhatás, ózonlyuk…naponta hallhatjuk, olvassuk ezeket a szavakat mindenféle médiákban. Hol arról hallunk, hogy ezeket mind mi okozzuk a környezetünk túlzott kihasználásával, hol arról, hogy ezek teljesen természetes folyamatok és X ezer évente megtörténnek. Én inkább arrafele hajlok, hogy az előbbi megközelítés az igazabb, hisz nem igazán bánunk kesztyűs kézzel szegény kis Földünkkel. Mióta az ember kivált az állatvilágból, hogy értelmes lénnyé legyen azóta használja ki környezetét. Persze ez elég sokáig nem volt probléma, kevesen voltunk, nem voltak gépeink, csak kevés kárt okozhattunk, amit még elviselt a bolygó és begyógyította saját sebeit. Aztán jött egy ipari forradalom, ami nem csak az ipart, hanem a környezetpusztítást is sikerrel forradalmasította. A gyárkémények füstje tette „kellemessé” a levegőt, a füst létrehozásához pedig bányákkal szaggattuk fel a bolygó testét. Nem kíméltük persze a vizeinket sem, hisz arra sincs semmi szükség az élethez, amit nem sikerült füst formájában a levegőben engedni azt a folyónkban engedtük. Ha esetleg erre sem volt lehetőség simán kidobtuk az erőszélre. Már persze ha meghagytuk az erdőt, hisz arra is égető szükségünk volt, esélyt sem akartunk adni a Földnek, hogy friss levegőt termeljen a kéményfüst helyett. Aztán ahogy tovább fejlődött a technológia természetesen egyre jobbak lettünk a környezetszennyezésben is, nem elégedtünk meg a sima füsttel, mindenféle egyéb gázokkal is dúsítottuk a levegőnket, kitaláltuk a műanyagot is, hogy az átlagember is könnyedén szennyezhessen, majd felrobbantottunk néhány atombombát is, mivel úgy gondoltuk túl csekélyke nekünk a természetes háttérsugárzás. De az atomenergia azért végre egy kis pozitívumot is hozott mikor békés célokra is elkezdtük használni, persze azért ez sem tökéletes, évezredekig feleződhet a kiégett kazetta a hegyek gyomrában, de hát ez legyen az utódaink problémája.
Aztán a világ szerencsésebbik fele észbekapott, hogy nem nagyon mehet így tovább. Így hát lepasszolták a hulladékukat kevésbé szerencsés partnereik fele, hadd fuldokoljanak ott is benne egy kicsit, ha már ők nem tudnak annyi sajátot termelni maguknak. Szépen lassan egy jó nagy szemétdombbá varázsoljuk a Földet, mintha mi nem is itt élnénk, vagy lehet, hogy ennyire szeretünk szemétdombon élni?
Lassan lassan azért rádöbbenünk, hogy nem mehet ez így tovább, hisz csak ez az egy Földünk van és nem ártana ha egy kicsit jobban vigyáznánk rá. Persze ez még csak szóban megy a felelősöknek, még kell egy kis idő, hogy tettek legyenek belőle. Persze azért mi egyszerű földi halandók is tehetünk valamit környezetünk védelmébe. Csak egy kis odafigyelés kérdése, lekapcsolhatjuk a lámpát ha nem kell, esetleg használhatunk energiatakarékos világítótestet, kikapcsolhatjuk a számítógépet, ha nem használjuk. Csak egy kis odafigyelés és máris nem dobjuk a műagyag palackot a kukában, hanem szelektíven gyűjtjük, már persze ha van rá lehetőség. Apró dolgok, de ha sokan így csináljuk nagy dolgokká válhatnak, és talán unokáink már egy tisztább bolygón élhetnek. Hisz ne feledjük, a Földet nem apáinktól kaptuk örökül, hanem unokáinktól kaptuk kölcsönbe.
