Szombathely szép álomás...Mind fizikai valójában, mind az életem folyamán.

"Tudom, hogy nem felejtem mennyit jártam itt, tudom, hogy nem felejtem menyit vártam itt."

Itt töltöttem el életem egyik legszebb korszakát, a középiskolás éveket a Savaria Szakközépiskola alma mater-ében. Mostanság viszont csak nagy ritkán sikerül eljutnom ide, akkor is leginkább csak munkaügyben, úgyhogy nem sok jut nekem ilyenkor a városból. De azért ilyenkor mindig megrohanak a régi emlékek a városról, az iskoláról, a kollégium(ok)-ról, a régi barátokról. 

Ha már iskola, íme egy kép róla, hogy hol is koptattam a padokat négy eszetendeig.

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
 Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
 Sírig tartó nagy versenyfutás.
 Keresni mindig a jót, a szépet,
 S meg nem találni, - ez az élet."
                              (Madách)

 Szemben az iskolával terül el a Pelikán park, sajnos fotóm nincs róla, de mindenképpen szeretnék megemlékezni róla is egy idézettel:

"és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya"

(Radnóti)

 És ott Fő tér, a "Csótó", a Savaria mozi, a "Május 1." vagy a Haladás pálya... és még sorolhatnám napestig hova főzőnek további szép emlékeim.

Ezt jelenti nekem ma Szombathely, a régi szép diákévek emlékeit, jóbbakat, rosszabbakat. De mint tudjuk az emlékek idővel megszépülnek és mindíg csak a jókra emlékezünk...és mindíg visszahúz a szívünk.

Szombathely szép állomás!