my little blog

Fogjunk egy szép nagy szervezetet, ami már elég régóta működik a saját szervezettnek tűnő módján. Szervezettnek tűnik, mert teszi a dolgát (hogy milyen hatásfokkal azt most nem firtatnám), mivel már elég régóta létezik, a megszokások vezérlik. Ezért történhet bármi megrázkódtatás, pozícióváltás a szervzet működik tovább a maga megszokott lusta módján. Tegyük fel, hogy nekünk nem tetszik ez a lusta szervezet, szeretnénk rajta lendíteni egy nagyot, felfrissíteni a folyamatokat. Ezért nekilátunk szép lassan áttervezni a kapcsolatokat, folyamatokat, viszonyokat. Majd, mikor már mindent elterveztünk, gondoljunk egy nagyot és dobjuk félre az egész tervet. Majd teljesen ad-hoc módon fogjuk meg és ahogy sikerül módon, ami leginbkább úgy jellemezhető, hogy jól összerázzuk egy mixerpohárban, átalakítjuk szegény kis szervezetet és kiöntjük hadd boldoguljon magában. Nos valahogy így készül a mesterséges káosz. Aztán a szervezet előbb utóbb ráébred, hogy kitől is származik és visszaáll a régi megszokásba, és kezdhetjük előlről a kis káoszteremtő terveinket.

"- Valóban létezik Válasz? - lehelte Foochg.
- Valóban létezik Válasz - erősítette meg Bölcs Elme.
- Mindenre? A Nagy Kérdésre? Az Élet, a Mindenség Meg Minden.
- Igen.
Mindkettőjüket erre képezték ki, egész életükben erre a pillanatra készültek, születésükkor
választották ki őket, hogy tanúskodjanak, amikor a Válasz megadatik, s mégis azon kapták magukat,
hogy lélegzetvisszafojtva fészkelődnek, mint afféle izgatott gyerekek.
- S készen állsz rá, hogy közöld velünk? - sürgette Loonkawl.
- Készen állok.
- Most?
- Most - mondta Bölcs Elme.
Mindketten megnyalták cserepes ajkukat.
- Bár nem hinném - tette hozzá Bölcs Elme - hogy tetszeni fog.
- Nem számít! - felelte Foochg. - Tudnunk kell most!
- Most? - érdeklődött Bölcs Elme.
- Igen! Most...
- Felőlem... - A komputer elcsöndesedett. Azok ketten idegesen fészkelődtek. A feszültség az
elviselhetetlenségig fokozódott.
- Egész biztosan nem fogtok örülni - jegyezte meg Bölcs Elme.
- Ki vele!
- Jó - mondta Bölcs Elme. - A Válasz a Nagy Kérdésre...
- Nos?...
- Az Élet, a Mindenség Meg Minden... - mondta Bölcs Elme.
- Tehát?...
- A Válasz... - mondta Bölcs Elme, és megállt.
- Igen?...
- A Válasz...
- Igen???...
- Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel."

Douglas Adams tollából

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. (Márai Sándor)

Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.

(Hugo, Victor)

Sok hosszu, hosszu éjszakákon,
megint egyedül
szegény, szegény zúgó fülembe
a Csönd hegedül:
komisz, keserves egy cigány ez
s ezer dala van:
kegyetlen, ős, örök vonóját
nyüvi nyomtalan.

(Babits Mihály)

Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!

(Jim Morrison)

A barátság sokkal bonyolultabb,
fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem.
A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat.
Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember,
kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.

(Márai Sándor)

Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

(Pilinszky János)

A gondolatban az a szép, hogy bármi lehet. Lehet egy kép, lehet egy hang, egy megállított pillanat, vagy egy végtelenített filmszalag, lehet bármi!

Gondolatban teljesen szabadon szárnyalhat az ember, csak a fantázia szbhat határt vágyainknak. Gondolatban hős lehetsz, megkaphatsz mindent amire vágysz, hisz minden a tiéd, a te saját személyes kis világod. Gondolatban bejárhatod az univerzumot, nem szoríthat korlátok közé holmi fizika, itt nem érvényes a Relativítás-elmélet. Gyorsabban szágudhatsz a fénynél, vagy megállíthatod az időt.

A gondolat jelenti a szabadságot, ha már saját gondolatod sem lehet, akkor nem vagy szabad. Ha nem játszol néha a fantáziáddal ezt a szabadságot vonod meg magadtól, belekerülsz a valóság börtönébe. Ne félj hát használni a fantáziád, kalandozz el néha a valóságból egy határtalan univerzumba.

Ha másokkal is megosztanád világmegváltó gondolataidat, ne félj őket megvalósítani, légy kreatív! A te gondolataid is előbbrevihetik a világot! És figyeld meg, jobb élni egy olyan világban, ahol szabad a gondolat és nem félünk használni a fantáziánkat!

"Van egy lány, aki más, ki ha rám néz filmszakadás..."

Csak egy lány;

Csak egy lány a tömegből, aki után náhányan megfordulnak, néhányan elfordulnak;

Csak egy átlagos lány;

Csak egy lány, aki számomra mégis egy kicsit más: egy kicsit jobb, egy kicsit szebb, egy kicsit megértőbb, egy kicsit kedvesebb, egy kicsit vidámabb, egy kicsit szomorúbb, egy kicsit érthetőbb, egy kicsit érthetetlenebb, egy kicsit közelibb, egy kicsit távolibb... egy kicsit más;

Csak az a lány,az a lány a tömegből, aki csak úgy betoppant az életembe és egyből a szívem mélyébe lopta magát;

Csak egy lány, csak egy jóbarát;

Vagy talán egy kicsit több, egy kicsit más?

Csak egy lány...

A szerelem lelki oldala után úgy gondolm illik szót ejteni a testi oladláról is, vagyis a szexről. Persze a szerelem és a szex nem feltétlenül járnak mindíg együtt, mondjuk úgy, hogy szerencsés esetben találkoznak, esetleg még szerencsésebb esetben sokáig együtt is maradhatnak.

Mivel a szex leginkább a testiségről szól nem érdemes filozofálgatni róla, inkább élménykedek egy kicsit valami szexhez hasonlókról: Szóval az első szexuális élmény, mint férfitársaim 99,9%-át engem is saját magamtól ért, a részletezést inkább az olvasó fantáziájára bíznám. Mivel későn érő típus voltam ez nálam sokáig így ism maradt, egész a főiskolás évekig jól elvoltam magammal. A győri főiskolán van egy sárkányrepülős szobor, róla szól egy "városi legenda", miszerint ha valaki szűzen hagyja el a főiskolát elrepül a talapzatáról.

Ő lenne az. Nos szerencsére nem én lettem annak az okozója, hogy szegény szobornak repülnie kelljen. Viszont a nagy esemény megtörténésének helyszíne elég messze esett a szobortól, egy távoli leánykollégium szomszédságában lévő park egy teljesen átlagos padján történt. Hogy őszinte legyek a dátumra már nem emlékszem, csak annyira, hogy egy szép tavaszi este volt és, hogy utánna még a koliszobában is volt folytatás:)De a padot talán még mindig meg tudnám találni. És azt hiszem szerelmes voltam a lányba, bár sohasem lettünk igazi pár, inkább egy se veled, se nélküled kapcsolatot köszködtünk végig 2-3 éven át...

Szóval ennyit a szexről és az élményekről...

Kapcsolat ami össezeköt dolgokat, eszméket, embereket.

Connecting People! Hogy a neves mobilcég jelszavát használjam. Összekötni embereket, kapcsolatot teremteni. Mai felgyorsut digitális világunkban ez egyre egyszerűbbnek tűnik, mobiltelefonnal, interneten különféle csevegőprogramokkal kapcsolatot tartani, esetleg kapcsolatot teremteni. De vajon ez a könnyebbség tényleg közelebb hozza az embereket? Monhatnám, hogy igen, hisz bárkit bárhol, bármikor elérhetek. Igen beszélhetek vele, hallhatom a hangját, rosszabbesetben csak láthatom a képernyőn amit írt nekem. Igen ez is egyfajta kapcsolat, de ennek köszönhetően egyre kevesebb szerep jut a személyes kapcsolatoknak, elidegenedünk egymástól úgy, hogy közben nem is érzékeljük. Hisz felhívom telefonon, írok neki emilt és máris úgy érzem, hogy igen én nagyon ápolom ezt a kapcsolatot, pedig lehet, hogy évek óta nem láttuk egymást.Elveszik a személyesség varázsa a kapcsolatból.

Néha nem árt megkérdezni magunktól, hogy mit is adhat nekünk egy kapcsolat? És, hogy mi mit adhatunk érte?

Rég vettem a fáradtságot, hogy írjak ide, Most úgy érzem épp itt az ideje, hogy visszatérjek. Na nem mintha bármi fontos mondanivalóm lenne, csak úgy írogatok egy kicsit (na jó, lehet, hogy lenne, csak azt nem szeretném itt leírni).

A visszatérés sok minden lehet, például az amit az előbb próbáltam fogalmazni, bár ez egy egészen kicsike visszatérés csak. Azért valluk be vannak nálam nagyobb visszatérők is, például ilyen volt Michael Jordan, amikor először tért vissza a Bullsba, és ott van Luke Skywalker, ő is visszatért, mint Jedi lovag. Vagy az űrsikló, az is mindíg (vagy legalábbis majdnem mindíg) visszatér a földre. Tehát e visszatérésnek veszélyei is vannak, például nem biztos, hogy odaérsz, ahova igyekszel. Vagy lehet, hogy odaérsz, csak nem úgy fogadnak ahogy vártad. Ilyenkor lehet, hogy újra elmész és reménykedsz, hogy legközelebb talán jobban fogadnak, vagytalán úgy döntesz, hogy nem lesz legközelebb...

Az út gyakorlatilag egyidős az emberrel, tehát több évezredet átölelő kapcsolat köt össze minket. Az utat mi hoztuk létre, hogy járni tudjunk rajta, hogy eljuthassunk A-ból a B-be. Az út folyamatosan fejlődött, először csak egy embernyi széles volt és csak gyalog jártunk rajta, majd egyre szélesedett, jöttek a lovak, a szekerek, az automobilok és a több 10 méter széles utak.

Mégis megmaradt a legősibb kapcsolat is köztünk és az út között. Amikor úgy érzed kettesben lehetsz az úttal, akár egy erdei ösvényen túrázva, akár egy futópályán futva. Amikor csak ketten vagytok, csak te meg az út, és vagy te győzöd le az utat, vagy az út győz le téged.

Most olvastam az iwiw-en a 23. oldal játékról, a lényege a következő:

1. Ragadd meg a hozzád legközelebb eső könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt!

"De akadt ott szép számmal réges-régi könyv is málladozó gerinccel és sarkokkal"

Susanna Clarke: A Hollókirály

Én most épp ezt olvasom.

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!


Bánk Bán (opera) : Hazám, hazám

Ezt is megéltem, íme az első hétfőm a blogon. A hétfőkkel én is úgy vagyok mint Garfild, nem igazán kedvelem őket, bár azt hiszem ez kölcsönös, ugyanis azt hiszem a hétfők se kedvelnek engem.

Különösen az olyan hétfőket nem kedvelem, amik egy hét szabadség után következnek be. Amikor reggel teljesen aljas módon megszólal az ébresztő és közli, hogy ideje munkába indulni(na jó ez a közlés azér kissé tapintatosan egy népszerű reggeli rádióműsor formájaában jelenik meg). Namármost az ember egy hát alatt el is felejti, hogy milyen az, ha dolgozni kell ebből kifolyólag újabb lelki trauma következik reggel, belegondolva, hogy mennyi olvasatlan emil, elvégzetlen feladat vár egy hét után sunyin megbújva a munkahelyi computeren(ami egyébkénz szintén megérdemel egy saját bejegyzést, majd egyszer megemlékezem róla is).

A hétfő persze az a nap is, amikor az ember elkezd visszaszámolni, hogy már csak 4 nap van a hétvégéig....

Most, hogy én is elkezdtem egy kis blogot, gondoltam nem árt ha kiművelem magam, tehát megnéztem a wikipédián, hogy mi is az a blog. Tehát a blogíró célja általában az önkifejezés, gondolatai közreadása és az általa képviselt vélemények terjesztése. Azt hiszem ennek a kritériumnak elég jó közelítéssel megfelelek, tehát tényleg blogot írok. A kategorizálás tekintetében már nem tudok ennyire egyértelmű lenni, ami biztos, hogy elég jó közelítéssel személyes blog vagyok, ezen belül inkább nem próbálom magam kategorizálni. Formátumot tekintve viszont meglepően tapasztaltam, hogy az egyszerű kis szöveges blog még csak említést sem érdekel, pedig én az lennék. De semmi baj, majd beszúrok néhány képet olykor-olykor, és így kissé fotóblog is lehetek:-)

Na ennyit a kategorizálásomról. Most, hogy felakasztottam a fülemre a kis katalóguscédulámat, könnyen megtalálható helyen vagyok a virtuális könyvtárban. Bár a papír alapú könyvtárban is előfordul, hogy rossz helyre raknak egy felcímkézett könyvet, lehet néha én is el fogok tévedni és rossz helyre teszem magam.

Más: Alig fél óra telt el és máris 2-0-ra vezetnek a görögök. Hiába nem vagyunk nagyok fociban mostanában. Ez az átka az én generációmnak, azok vagyunk, akiknek nem adatott meg, hogy egy kis sikert kapjon a magyar foci világából, talán még 86-ban a magyar-brazil 3-0, ez volt az egyetlen szép emlékem a magyar fociról. És a mai állapotokat elnézve nem nagyon lesz részem újabb sikerek megcsodálására...

Továbbra is verselős hangulatban vagyok, a mai darab:

Hol volt és hol nem volt, Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom.

Bolondok között így lévén józan,
Mérgezett kardba ütközött;
S trónjába nyugodt urak beültek
Székelvén béke és harc között.

Ám e királyfi úgy hala meg,
Hogy adának néki díszsírhelyet.
És eme sírt, ó borzalom
Láthatni ma is a színpadon.

E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!

...

Látjátok, micsoda kacskaringók
Jellemzik szívünk útjait.
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit.

...

Bereményi Géza: Shakespeare
(részlet)

Ezt is megéltem, nyitottam egy saját különbejáratú blogot, talán majd idővel bele is fogok jönni a blogolásba és néha néha egy-egy értelmes megjegytést is közszemlére fogok tenni.

Idővel...úgyhogy nyitásképp csak ennyi...