Ezt is megéltem, íme az első hétfőm a blogon. A hétfőkkel én is úgy vagyok mint Garfild, nem igazán kedvelem őket, bár azt hiszem ez kölcsönös, ugyanis azt hiszem a hétfők se kedvelnek engem.
Különösen az olyan hétfőket nem kedvelem, amik egy hét szabadség után következnek be. Amikor reggel teljesen aljas módon megszólal az ébresztő és közli, hogy ideje munkába indulni(na jó ez a közlés azér kissé tapintatosan egy népszerű reggeli rádióműsor formájaában jelenik meg). Namármost az ember egy hát alatt el is felejti, hogy milyen az, ha dolgozni kell ebből kifolyólag újabb lelki trauma következik reggel, belegondolva, hogy mennyi olvasatlan emil, elvégzetlen feladat vár egy hét után sunyin megbújva a munkahelyi computeren(ami egyébkénz szintén megérdemel egy saját bejegyzést, majd egyszer megemlékezem róla is).
A hétfő persze az a nap is, amikor az ember elkezd visszaszámolni, hogy már csak 4 nap van a hétvégéig....
