Fogjunk egy szép nagy szervezetet, ami már elég régóta működik a saját szervezettnek tűnő módján. Szervezettnek tűnik, mert teszi a dolgát (hogy milyen hatásfokkal azt most nem firtatnám), mivel már elég régóta létezik, a megszokások vezérlik. Ezért történhet bármi megrázkódtatás, pozícióváltás a szervzet működik tovább a maga megszokott lusta módján. Tegyük fel, hogy nekünk nem tetszik ez a lusta szervezet, szeretnénk rajta lendíteni egy nagyot, felfrissíteni a folyamatokat. Ezért nekilátunk szép lassan áttervezni a kapcsolatokat, folyamatokat, viszonyokat. Majd, mikor már mindent elterveztünk, gondoljunk egy nagyot és dobjuk félre az egész tervet. Majd teljesen ad-hoc módon fogjuk meg és ahogy sikerül módon, ami leginbkább úgy jellemezhető, hogy jól összerázzuk egy mixerpohárban, átalakítjuk szegény kis szervezetet és kiöntjük hadd boldoguljon magában. Nos valahogy így készül a mesterséges káosz. Aztán a szervezet előbb utóbb ráébred, hogy kitől is származik és visszaáll a régi megszokásba, és kezdhetjük előlről a kis káoszteremtő terveinket.
Káoszelmélet
2007.07.03. 19:27 neobalance
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neobalance.blog.hu/api/trackback/id/tr1111017
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
