Mint sodró örvény a patak vizét
Úgy forgatja a sors életünk kerekét
De mindig csak előre, visszafele soha
Így már csak bánhatod, miért voltál ostoba
Csak forog a kerék, nem áll meg soha
Hiába érzed úgy, hogy sorsod mostoha
Visszafognád néha, hogy ne forogjon tova
Hogy örökre megmaradjon egy pillanat mosolya
Vissza is forgatnád, hogy újra élj egy percet
De az idő szava ilyet nem engedhet
Bárhogy is szeretnéd, már késő hiába
Örökre ott marad a kerék nyomában
Csak forog a kerék követve az utat
A sors szeszélyes keze bármerre is mutat
Talán megtalálja végül a helyes irányt
És nem figyeled többé a keréknek nyomát
