Onnan jutott eszembe a falevél mint cím, hogy ma a Margitszigeten járván rengeteg lehullot és hulló falevélbe ütköztem. Szegény kis levélkék idő előtt életük végére értek.

Miből is áll egy falevél élete? A tavasz közeledtével rügybe borulnak a fák, hogy virágoknak adjanak életet, de ezek a virágok, mint röpke fellángolás, hamar elmúlnak átadva helyüket a leveleknek,hogy zöldjükkel uralják a fát. Egy röpke fellángolás után tartósságot hozzanak az életbe. Nem a születést szimbolizálják, nem a felángolást, hanem az életet, a tartósságot. De persze egy falevél is csak akkor él sokáig, ha megfelelő törődést kap. Napfényt, esőt, kellemes hőmérsékletet. Vannak olyanok is amik árthatnak neki egy erős szélvihar, egy hirtelen jött jégverés és máris vége az életének, oda az élete a tartóssága minden amit szimbolizál. Vagy meghalhat szép lassan is, ősszel levélhullás idején. De ekkor még egyszer megmutatja szépségét az őszi színpompával. Mutatva, hogy milyen szép élete volt és ne búsuljunk az elmúláson, hisz ez az élet rendje, örök körforgása.